3. ajtó
A Kékszakállú herceg félelmetes, titkos ajtókkal teli várába (vagyis saját életébe) viszi újdonsült feleségét, Juditot, hogy boldogan éljenek. Ám Judit vágyik arra, hogy sorra kinyissa a lezárt ajtókat, vagyis, hogy megismerje férje titokzatos lelkének minden rejtekét, ezért sorra kezdi kinyitogatni az ajtókat. Az első mögött egy véres kínzókamrát talál, a második ajtó szörnyű fegyvereket és egyéb „hadi szerszámokat” rejt, a harmadik ajtó mögött rengeteg kincset, gyöngyöt, gyémántot talál Judit, a negyedik mögött pedig egy illatos virágokkal teli kert tárul fel az asszony előtt. Az ötödik ajtó mögött egy szép és gazdag birodalom rejtőzik, a hatodik ajtó rejti a könnyek tavát. Végül Judit eljut a hetedik ajtóig. Emögött találja a herceg életének három asszonyát. Judit a herceg minden tiltakozása ellenére is feltárta az összes ajtót, és rémülten veszi észre, hogy az utolsó ajtó feltárásával ő is lassan a herceg emlékezetének foglyává válik; a szomorú, lemondó herceg őt is bekíséri az asszonyok közé, és ismét – és vélhetőleg örökké – egyedül marad.
Két cikkben megvizsgáltuk, miért nem kell tartani az ajtók, vagyis a férfilélek rejtett szegmenseinek kinyitogatásától. A harmadik ajtóhoz értünk, a rengeteg kincs és drágakő ajtajához, vagyis a férfi lelki gazdagságának szimbólumához. Először is érdemes megvizsgálni a kérdést, mit is jelent a gazdagság. Mai és elsődleges jelentésként valószínűleg mindenkinek az anyagi javakban való bővelkedés jut eszébe, egy amolyan Dagobert bácsi-féle figura, aki kényelmes tempókkal úszkál az évek során felhalmozott pénzében. Azonban ha kicsit jobban elgondolkodunk, felsejlik e fogalom másik jelentésárnyalata is, mely a szellemi és lelki értékekben való dúskálásra utal. Talán leszögezhetjük, hogy – a látszat ellenére – ez utóbbi meghatározás sokkal egzaktabb, mint materiális párja. Hiszen az anyagi gazdagság egy rendkívül viszonylagos fogalom. Érezheti magát szegénynek az az újgazdag is, aki a szomszédénál csak egy kategóriával olcsóbb terepjárót tudja megvenni, és ugyanakkor érezheti magát határtalanul gazdagnak az a szegény ember is, akit karácsonykor körbevesznek a szerettei, akiket finom, saját sütésű bejglivel tud megajándékozni. Valamint érdekes megfigyelés lehet, hogy két egyazon társadalmi kategóriába tartozó ember közül az egyik folyton csak panaszkodik az anyagi helyzetére, míg a másik úgy érzi, mindene megvan, ami a boldog élethez szükséges.
Mi tehát az igazi gazdagság?
Gazdagság az, ha valaki képes szeretetet adni és kapni, bizalmat szavazni valakinek, aki nem biztos, hogy megérdemli; megbocsátani önmagának és másoknak. Gazdag az, aki képes több oldalról megfigyelni és értelmezni dolgokat, de határozott véleménye van a fontos kérdésekről. Aki lojális a barátaival, a munkaadójával, a hazájával szemben. Aki többre értékeli mások biztonságát, megmentését, mint adott esetben a saját testi épségét. Aki józan ésszel képes megvizsgálni a tényeket, és képes úgy dönteni, hogy azzal a legtöbb embernek a legtöbb jót, és ezzel párhuzamosan a legkevesebb embernek a legkevesebb rosszat okozza. Aki hajlandó észrevenni a világ apró szépségeit, és meglátni a hétköznapi csodákat. Aki képes túljutni az „egyszer élünk, tehát mindent szabad” látásmódon, és úgy élni, felelősséggel saját magáért és másokért, hogy a létet távlataiban szemlélve is elmondhassa, jobbá tette saját magát, esetleg több ember életét, vagy akár a világ egy bármely kis szegmensét is azzal, hogy élt.
Ez tehát a valódi gazdagság, s mindez nem fejezhető ki pénzben. Az ilyen értelemben vett gazdagság arról ismerhető fel, hogy minél többet költ az ember fia, annál több lesz a kincse. Ugyanakkor valamilyen rejtélyes okból kifolyólag ezek az értékek manapság nem örvendenek túl nagy köztiszteletnek. Sőt, vannak olyan közösségek, ahol az ember időnként titkolni kénytelen túláradó lelki gazdagságát, mert jó esetben naivnak, rossz esetben álszentnek kiáltják ki. Neki kell indulni, és felfedezni egy ember, egy férfi lelkében rejlő kincseket, mert meglehet, nem mutatja meg azokat elsőre. Nem kell félni tehát a harmadik ajtó kinyitásától sem, mert felbecsülhetetlen értékek bújhatnak meg mögötte, melyektől mi is csak gazdagabbak lehetünk.
