Ha netán néhanapján mélyen magatokba néztek, és kiderül, hogy tele vagytok bűnös, beteg, természetellenes, szadista, ősgonosz gondolatokkal, ne féljetek. Gondoljatok arra, hogy sehol se vagytok a Fűrész 3. rendezőjéhez képest!

Ugyanis egy olyan világban élek, ahol, miután kifizetek egy kisebb vagyont mozijegyre és pattogatott kukoricára, a filmet csukott szemmel, befogott füllel nézem végig, de még így is velőmig hatol az iszonyat, fáj minden tagom, beteg leszek a mozi végére attól a mérhetetlen, gyűlöletes szadizmustól, ami a vászonról árad.

És amikor már azt hiszem, hogy ezt nem lehet tovább fokozni, megtudom, hogy készül a negyedik rész. Vajon mi lesz benne? Kis újszülötteket vagdosnak szeletekre élve? Vagy kifacsarják őket, mint egy citromot?

Tegnap, miközben csukott szemmel hallgattam a film halálhörgéseit, kicsordult a könnyem. Elsősorban magamat sirattam, amiért bemocskolom a lelkem egy ilyen iszonyattal, még ha csak film is, másodsorban pedig a világot, amiért földi halandóként át kell esned egy csomó ilyen „próbán”, ha naprakész akarsz lenni. Mert ugye, ha nem rettegted végig a Fűrész akárhányat hányingerrel küszködve, akkor nem vagy elég up-to-date.

Úgy tűnik, az embereknek mindig kell, hogy legyen valami, amitől eliszonyodnak. Ha épp nincs világháború vagy népirtás valahol, megteremtik maguknak a kis privát kínzókamrájukat. Mert az ember, úgy tűnik, természetéből adódóan mazochista. Nem panaszképpen mondom egyébként, csak megállapításképpen. Nem ítélkezem, hiszen én is résztvevő vagyok az emberiség közös nagy szado-mazo rítusában. Amíg fizetek az ilyen mozikért, addig más is fizetni fog, és mindaddig az erőszak lesz a szórakoztatóipar legfőbb bevételi forrása, mígnem az emberiség egyszer telítődik, és megálljt parancsol. Ellenkező esetben szép lassan felaprítjuk és jóízűen elfogyasztjuk egymást. Mert ezek után már csak az következhet.