Mit gondoljak most a világról? 

A templom szent hely. Ez így van, akkor is, ha az ember valójában nem hívő, vagyis nem a szó hagyományos értelmében az, bár kétségtelenül hisz, talán jobban is, mint a bigottak, csak épp nem úgy, nem azt, nem vakon, nem mindegy, hogy miben.
A templom szent hely, befogad mindenkit, nyitva áll, menedéket, megnyugvást nyújt, legyen bárki is, aki belép rajta.

Mit gondoljak most a világról, amikor szikronlényemmel rögtönzött látogatást tettünk az előbb említett szent helyen, mert bevonzott miket, érezni akartunk egy perc átszellemültséget, csodálni azt az esztétikai élményt, melyet egy modern építésű templom nyújtani tud, modernitását ötvözve a jól megszokott hagyományos templomi atmoszférával. Mit szóljak én, a spiritualitást már-már megrögzötten megismerni vágyó, lelki táplálékra éhes, modern kor gyermeke, ha belépve a helyre, egy keserű tekintetű nőszemély elszörnyedve az arcomba, majd szinkronlényem arcába bámul, és keresetlen szavakkal kikerget minket a templomból? Ez lenne a világot átfogó szeretet szelleme?

Döbbenet.

Mondanám, hogy a világ kifordult a sarkából, hogy már a kereszténység is kirekeszt, eltaszít, mint minden más, az emberek nem tudnak már szeretni, a fáradt kiábrándultság a világ minden kis szegletében rohasztja a közösségeket, és hogy nincs már értéke a kedves szavaknak; az emberek gyanakodva méregetik egymást, minden mögött ott bujkál a fanyar utálat.

De mit szóljak én akkor, ha mindeme keserű tapasztalatainkat egy McDonald’s-os kiszolgáló fiú ellensúlyozza, aki még valamilyen másik világból átmentett szeretet-impulzust küldve felénk, hatáskörét túllépve, mosolyogva szép napot kíván? Miért tudja ő jobban, hogy mire van szüksége a léleknek?

Azért akkor is azt gondolom, hogy a világ kifordult a sarkából. Szívemből remélem, hogy ezek a rossz korba született „idecsöppent figurák” vissza tudják állítani a helyére. Máskülönben pár éven belül megérjük azt, hogy a templomok ajtaját biztonsági őrök védik az arra járók elől, a széksorokat villanypásztorok választják el egymástól, a misére csak az „arra jogosultak” léphetnek be, és ha nincs apród, amikor a kis ministráns körbejár a kosárral, nem baj, mert lesz nála kártyaterminál is.