Ha valami látszólag öncélú, mert sok, befogadhatatlan, mi több, fölösleges, akkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon mi váltja ki belőlünk ezt az érzést. Aztán meg azon, hogy amit hiányolunk helyette, az mennyire bír értékkel, haszonnal, mennyire késztet gondolkodásra, vagy mennyire szolgálja a felszínes szórakozást. És akár arra lyukadunk ki, hogy nincs elég erőnk, energiánk, tehát lusták vagyunk a befogadhatatlannal foglalkozni, mert az életünkkel való elégedetlenségre magyarázatként gyártott elméleteinket keresztbe vágja; akár arra, hogy ez valóban kívül esik a mindenkori érdeklődési körünkön, és semmilyen körülmények között nem válhat hasznunkra, már meg is cáfoltuk a dolog öncélúságát. Mert ami akár egy fél percre is gondolatot tud ébreszteni, annak helye van ebben a világban.