Gondban vagyok. Én, aki a szavaknak szentelem az életem, most nem tudom őket a szolgálatomba állítani. Kevesek. Akarnám, hogy a világ megtudja, milyen komoly dolog történik most velem, de amint a szavak elhagyják a számat, megváltozik a jelentésük. Hogy fogjátok most megtudni, milyen misztikus véletlenek alakítják az életemet? Hogy mennyit számít egy pillanatnyi döntés? Egy hangsúly? Egy pillantás? Egy érintés? És főleg egy-egy szó? Hogy magyarázzam el nektek, miért félelmetes az, ha az embernek az élet tálcán kínálja mindazt, amire egész életében vágyott? Hogy mekkora most rajtam a felelősség? Hogy milyen felfoghatatlan ez az egész nagy egybefüggő eseményrendszer, aminek két hete a részese lettem, és minden egyes nappal mélyebbre sodor?
A szavak, legmélyebb szövetségeseim cserbenhagytak. A misztikum bent reked, bennünk formálódik, fejlődik, alakul tovább, azzá, amivé lennie kell.